Buda Ferenc emlékére
A Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának egykori hallgatója, a 88 éves korában elhunyt Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, műfordító, Buda Ferenc az 1956-os debreceni forradalmi ifjúság egyik meghatározó alakja volt. Verseiért börtönre ítélték, és felsőoktatási tanulmányait is csak később fejezhette be.
Buda Ferenc Debrecenben született, a Bem – akkoriban Magoss György – tér 7. szám alatt nőtt fel. Az Eötvös utcai református elemi népiskolába, majd a Fazekas Gimnáziumba járt. Ebben az időben jelentek meg első versei az Alföld folyóirat 1955/1-2-es számában, történelemtanára, Kiss Tamás költő mentorálásával. Egyetemi tanulmányait 1955-ben a Debreceni Egyetem jogelődjénél, a Kossuth Lajos Tudományegyetem (KLTE) Bölcsészettudományi Kar magyar nyelv és irodalom szakán nappali tagozaton kezdte meg.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején egyetemistaként részt vállalt a debreceni eseményekben, forradalmi verseiért börtönbe került, a bíróság államellenes izgatás miatt jogerősen egy évre ítélte. „1957 februárja: nyomasztó hangulat az egyetemen. Fegyelmi tárgyalások, kicsapások. S a hatalom autója. Mindennap elvisznek valakit látványosan. Buda Feriért latinórán jöttek.” – olvasható egy diáktárs visszaemlékezése Filep Tibor: Forradalom a debreceni egyetemeken 1956 című kötetében. Az 1957 tavaszán felső utasításra létrehozott Fegyelmi Bizottság az ország összes egyeteméről kizárta.
Mivel Debrecenben nem kapott munkát, családjával a jobb megélhetés reményében Budapestre költözött, 1958-1963 között a Chinoinban segédmunkásként dolgozott. 1963-1970 között Pusztavacson, Kecskeméten és Kerekegyházán tanított. Egyetemi tanulmányait levelező tagozaton folytatta, diplomáját 1968-ban szerezte meg a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán.
A Kossuth Lajos Tudományegyetem egyetemi tanácsa 1989 őszén hozott határozatában az egykori fegyelmi eljárás jogellenessége miatt a meghozott ítéleteket megsemmisítette, s utólagos bocsánatkérést és erkölcsi jóvátételt fogalmazott meg az érintett oktatóknak és hallgatóknak – köztük Buda Ferencnek is.
Buda Ferenc a hatvanas években tagja volt a Hetek nevű költői csoportosulásnak. 1970-1986 között a Bács-Kiskun Megyei Levéltár munkatársa volt. 1986-tól a Forrás főmunkatársa. Költészeti munkássága mellett jelentős műfordítói tevékenysége is. Ismeretesek baskír, finn, kirgiz, lapp, mari, mordvin, török, udmurt fordításai, melyek bevezetik az olvasót addig alig ismert népek kultúrájába.
2002 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt. 2013-ban a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai közé választotta. Munkásságát számtalan kitüntetéssel, köztük József Attila-díjjal (1973), a Művészeti Alap díjával (1979), Nagy Imre-emlékplakettel (1993), Magyar Művészetért díjjal (1993), a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével (1994), Pro Literatura díjjal (1996), Balassi Bálint-emlékkarddal (2000), Kossuth-díjjal (2005), Artisjus-díjjal (2007), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével (2011), Debrecen Város Csokonai-díjával (2011), 2013-ban pedig az Alföld folyóirat nívódíjával ismerték el.
2014-ben Prima, 2015-ben pedig Magyar Örökség díjat vehetett át. 2014-től a Nemzet Művésze cím birtokosa.
Buda Ferenc 2025. szeptember 16-án hunyt el tiszakécskei otthonában. A Kulturális és Innovációs Minisztérium Buda Ferencet saját halottjának tekinti, temetése 2025. október 3-án, pénteken 15 órakor lesz Kecskeméten.