Zsúfolásig megtöltötték az egyetemi Református Templomot február 23-án Ujváry professzor tisztelői, egykori kollégái, tanítványai és barátai, akik csendes emlékezésre gyűltek össze, hogy meghallgassák Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökének igehirdetését.
- Nem hagyományos temetésen vagyunk együtt, hiszen családja kívánsága szerint szülőfalujában, Hét községben már megtörtént a szűk körű temetés. Inkább jöttünk hálát adni egy gazdag életpályáért. Ha fontos könyveire, kutatási területeire gondolunk, akkor mondhatjuk, hogy ez most semmiképpen nem a Temetés paródiája. Nem - Kultusz, színjáték, hiedelem … Eddig üzenhette, hogy Szülőföldön hontalanul kell élni a deportáltaknak, de most már a Hontalanságból a mennyei otthonba távozott. Mögöttünk van már a Farsang ideje, aminek szakértője volt. Játék és maszkok, meg maskarák nélkül, megjátszás-mentesen, már a koporsó és a teste sincs itt, még hamvak formájában sem, de a lelkülete, a személyisége, az Újváry-professzor-jelenség velünk van. Most nem a Mi Atyánk és a Hiszekegy népi-humoros parafrázisa hangzik, hanem az ős-eredeti és szívvel-lélekkel. Születéstől a halálig – bejárta az útját Újváry Zoltán és ennek mi vagyunk a tanúi – idézte meg Ujváry professzor munkásságát a püspök.
Búcsúzott az egykori kolléga, Bartha Elek, a Debreceni Egyetem oktatási rektorhelyettese is: - Akire most emlékezünk, sokunk életén hagyott nyomot. Tanárként, tudósként egyéni szakmai karrierek segítője, tudományos pályákon elindítója volt. Jelen volt hallgatói és munkahelyi közösségek, intézmények (egyetem, múzeumok, iskolák, művelődési és művészeti intézmények), tudományos műhelyek, testületek, falvak, városok életében. A gazdag életút tudásban és szellemi értékekben bővelkedő, változatos formában megjelenő örökséget hozott létre és hagyott ránk, örökösökre.
A programban külön műsorral búcsúzott a Sol Oriens Kórus, de képviseltette magát a néprajzos szakma hazai és határon túli színe-java is.
A megemlékezést megtisztelte jelenlétével Ujváry Edit, professzor úr lánya is.
A gyászistentiszteletet követően a Néprajzi Tanszék rendezett szeretetfogadást a Főépület 3. emeleti kerengőjén, ahol a késő estig tartó baráti hangulatú visszaemlékezésen idézték meg Ujváry professzor emlékét.