Az idén 300 éve született Johann Joachim Winckelmann munkásságára emlékezve a Debreceni Egyetem Filozófia Intézete és az MTA BTK Filozófia Intézet Hermeneutikai és Vallásfilozófiai Kutatócsoportja közösen esztétikai konferenciát rendezett a Debreceni Egyetem Főépületében. A 2017. december 8-án tartott szakmai program és az azt követő informális találkozó egyúttal a DE Filozófia Intézet alumni-programja is volt: mind előadóként, mind a hallgatóság soraiban az Intézet számos volt hallgatója, oktatója vett részt; így a direkt filozófiai rendezvény a régi kapcsolatok felélénkítésére, ápolására is remek alkalmat biztosított.
A rendezvény apropója, Winckelmann születésének kerek évfordulója filozófiai, esztétikai, klasszika-filológiai és művészettörténeti szempontból is jelentős esemény: a német teoretikus kulturális, művészeti és történeti vonatkozásban is paradigmafordító jelentőségű gondolkodó volt. A délelőtti program plenáris előadója Radnóti Sándor, az ELTE professor emeritusa, a hazai Winckelmann-szakirodalom legjelentősebb alakja volt. Apollónok című előadásában Winckelmann paradigmatikus jelentőségét a korban ismert és ízlésformáló hatású antik Apollón-ábrázolások értelmezésének kontextusában mutatta be. Ezt követően Széplaky Gerda, az EKE docense, intézetünk egykori hallgatója és oktatója a winckelmanni inspirációkból kiindulva az eszményített test ábrázolásának változásait, transzformációit elemezte és ismertette. Horváth Zsófia, a Humán Tudományok Doktori Iskola PhD-hallgatója előadásában a meseirodalom történeti átalakulásának tárgyalásába kapcsolta be a német teoretikus egy-két meglátását, így ragadva meg a régi és az új mesék különbségét.
A délutáni főelőadó, Bacsó Béla, az ELTE professzora „mit wenigem viel anzudeuten”: Megjegyzések Winckelmannhoz című előadásában a winckelmanni új- és sajátszerűséget a kor, illetve a közvetlen utóélet fogalmi kontextusában tárgyalta, külön kitérve egyebek mellett olyan kérdésekre, hogy mit is kell érteni az eredetiség és az utánzás együttes feltételezésén. Őt követte Hévizi Ottó, intézetünk oktatójának szintén nagyívű előadása, amelyben az intellektuális stílusok viszonylag újkeletű jelenségéből kiindulva a stílus fogalmainak egészen új tipológiáját és értelmezési keretrendszerét vázolta fel. Valastyán Tamás, a Filozófia Intézet igazgatójának prezentációja az antik és modern különbségét Hölderlint elemezve (és a winckelmanni görögségképpel ütköztetve) mutatta be. Ezt követően Papp Zoltán, az ELTE docense beszélt Friedrich Schlegel egyik korai, erős winckelmanni hatást mutató, szintén a klasszikus és modern különbségét tárgyaló írásáról. Végül Tánczos Péter, a Filozófia Intézet tanársegéde Friedrich Schlegel és Friedrich Nietzsche Winckelmann-képét mutatta be.
Dokumentumok: