Az előadássorozat keretén belül elsőként prezentálta témáját a Történelmi Intézet igazgatója és egyetemi docense, Dr. Barta Róbert, aki előadásának középpontjába a breszt-litovszki békét, s létrejöttének nemzetközi és orosz belpolitikai feltételeit helyezte. Bemutatta az orosz háborús szerepvállalást, amelynek kudarcai már 1916-tól tapasztalhatóak voltak, és felhívta a figyelmet a béke utóéletére is, amely a legnagyobb jelentőséggel bírt a korszakban, hiszen a béke aláírásával Európa keleti pillére kiesett mind a gazdasági, mind a politikai döntések sorából, amely hosszútávon tarthatatlannak bizonyult.
A konferencián előadott Dr. Lubica Harbulova, az Eperjesi Egyetem Történelmi Intézetének docense „Az orosz emigráció Szlovákiában 1920-1945 között” címmel. A bolsevik hatalomátvétel következtében egyre több orosz emigráns hagyta el az országot és vándorolt különféle, főleg európai országokba. Ennek egyik fontos helyszíne volt Csehszlovákia, ahol a kormányzat külön pénzösszeget és programot alkotott az emigránsok támogatására. Szlovákiában, amely az előadó vizsgálatainak fontos színtere volt, nemcsak segítségre és biztos megélhetésre találtak az orosz menekültek, hanem az évek során kulturális és tudományos védjegyüket is letették az országban, amelyekről különböző szakmai eredmények tanúskodnak – számolt be az előadó.
A magyar álláspontot az orosz forradalmak vonatkozásában Dr. Kerepeszki Róbert, a Történelmi Intézet egyetemi docense járta körbe, különös tekintettel kitérve „Az orosz változások hatása Magyarországra 1917/1918-ban” című témára. 1918 folyamán a magyar belpolitikai megélénkülése volt tapasztalható és az előadás világossá tette, hogy az orosz forradalmakat mind a kormánypárt mind az ellenzéki pártok saját politikájuk hivatkozási pontjaként használták fel, amelyből világossá válik, hogy a vezető körök a háború mihamarabbi lezárást látták a forradalmi események tükrében és a magyar prekoncepció egy magabiztos álláspontról tanúskodik, miszerint a „vörös veszedelem”-től Magyarország védve van. Természetesen az 1918-as év, illetve az 1919-ben létrejött Tanácsköztársaság rendszere ezt megcáfolja.
Dr. Rémiás Tibor, a nyíregyházi Jósa András múzeum igazgatója a galiciai frontról a legutóbbi néhány évben megjelent néhány visszaemlékezésre, naplóra, mint igen fontos személyes nézőpontú forrásra hívta fel a résztvevők figyelmét. Ezekre alapozva mutatta be a katonák mindennapi tapasztalatait, élményeit az éjszakai és a nappali támadásokról, a sebesültjeiket vonszoló oroszokról, félelmeikről, utalva arra, amit saját maguk is beláttak és érzékeltettek, hogy a háború egyformán sújtotta a résztvevőket, s vezethette őket nagyon hasonló következtetésekre is. Példaként olvasott fel Hubicska Balázs április 4-i naplóbejegyzésből, ahol a húsvétra utalva elhangzott: „Ne lőjetek magyarok, tartsuk meg az ünnepet!”
Dr. Zsoldos Ildikó, a Nyíregyházi Egyetem tanszékvezetője az Oroszországba került osztrák-magyar hadifoglyok helyzetéről fennmaradt tudósításokról beszélt. Saját kutatásai során találta meg Cebrián Istvánné Vécsey Magdolna feljegyzéseit az oroszországi hadifogolytáborokban tett látogatásairól, amelyek a vöröskeresztes hölgymisszió kereteiben valósultak meg. A misszió Mária Fjodorovna cárné ötlete alapján, a nagyhatalmak beleegyezésével és küldötteinek résztvételével valósult meg, s az arisztokrata hölgyek a két kiutazás során néhány esetben a foglyok helyzetének javítását is elérték, tapasztalhatták a nagyon eltérő körülményeket, s a küldő országok közvéleményének is tudtak bizonyos képet adni a hadifogolytáborokban uralkodó állapotokról. A konferenciát igen széles érdeklődés kísérte, a történelem és az orosz szakos egyetemi hallgatóság, a PhD hallgatók és tanárok mellett a Magyar - Orosz Társaság tagjai is végighallgatták az előadásokat.
Uzonyi Anita
PhD hallgató