Lieli Pál Mohácson született, ott is járt iskolába, de már egyetemistaként Debrecenbe került: a Kossuth Lajos Tudományegyetemen kapott orosz—angol szakos diplomát 1970-ben. Attól az évtől kezdve a Szlavisztikai Intézet oktatója volt, kezdetben gyakornokként és tanársegédként, később adjunktusként. A rendszerváltást követő egyetemi átalakítások idején, 1993-ban került az Angol—Amerikai Intézetbe, és egészen 2010-es nyugdíjba vonulásáig ennek az egységnek (azon belül az Angol Nyelvészeti Tanszéknek) az adjunktusa volt.
A száraz tények mögött rendkívül gazdag kutatói és tanári életpálya áll. Tudományos munkássága elsősorban a nyelvtörténet tanulmányozására terjedt ki, tanárként pedig nemzedékek hosszú sorát oktatta az orosz és az angol nyelv történetére. Mindezt olyan imponáló műveltséggel, magával ragadó lelkesedéssel és kedves humorral tette, hogy a látszólag száraz tantárgyakat is mindenkivel megszerettette. Sokan több évtized távolából is jól emlékeznek óráira, és ő is emlékezett az egykori tanítványokra: számon tartotta pályájukat, szívesen találkozott velük, segítette őket. Mindig lehetett rá számítani, szinte semmilyen kérésre nem mondott nemet Lieli tanár úr, vagy ahogyan legtöbb tanítványa emlegette: Pali bácsi.
Ahogyan tevékenységében a hangsúly egyre inkább áttevődött az tanításra, úgy oktatott egyre többféle tantárgyat. Ezek közül legfontosabbak a különböző fordítói, fordítástechnikai kurzusok voltak. Itt is megmutatkozott hatalmas felkészültsége: több nyelv kiváló (és számos további nyelv alapfokú) ismerete, irodalmi és művészeti tájékozottsága. Chaucer és Shakespeare nyelvének rejtelmeiben ugyanúgy otthon volt, mint a kortárs szövegek fordításában. Nem csoda, hogy Shakespeare-konferenciákra is hívták előadni; itt is szükség volt szakértelmére és lelkesedésére.
A több mint két évtizede zajló tolmácsképzésben is részt vett, az oktatásban és vizsgáztatásban egyaránt. Arra sem kellett sokáig biztatni, hogy vegyen részt a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen az ezredforduló után indított angol szakos képzésben, vállalva a hetenkénti utazással járó fáradalmakat. Eközben műveltsége állandóan gyarapodott, mert mindig rendkívül nyitott volt. Nem volt olyan intézeti rendezvény, kollégák által tartott előadás, amin ne vett volna részt. Ezt pedig nem puszta udvariasságból tette, hanem őszinte érdeklődésből.
Pályájának fontos része volt az a hatalmas munka, amit a Nyári Egyetemen folytatott, kezdetben szervező titkárként, majd a kilencvenes években ügyvezető igazgatóként, de legfőképpen, egészen a legutóbbi időkig oktatóként. Bár nem végzett magyar szakot, mindig szívügye volt a magyar mint idegen nyelv tanítása. Külföldi diákjai körében is rendkívül népszerű lett, és sokukkal tartotta is a kapcsolatot. 2020-ban választották meg a Nyári Egyetem Felügyelő Bizottsága elnökévé, ő pedig készülődött, hogy ebben a szerepben is kamatoztassa több évtizedes tapasztalatát.
Nem lenne teljes róla a kép, ha nem említenénk meg műkedvelő zenei tevékenységét. A Lyra Szimfonikus Zenekar állandó fuvolása és műsorvezetője volt. Akik hallották legendás bevezetőit, mindig csodálattal és szeretettel fognak rájuk emlékezni. Nemcsak a szakértelem sugárzott ilyenkor, hanem az a pedagógiai képesség is, hogy minden ismeretet színvonalasan, közérthetően és érdekesen tudott átadni.
Mégis, ami neve hallatán először eszébe fog jutni mindenkinek, aki ismerte, az a végtelen embersége. Konfliktusokat kerülő, harmóniára törekvő ember volt. Ezért is vonzódott annyira a klasszikus zene dallamaihoz és összhangjához, de ezért szerette a sok nyelv egymás mellett élését, a különbözőségben megmutatkozó egységet is. Mindig figyelmesen hallgatta, amit mondanak neki, amit pedig ő mondott, arra mindig oda kellett figyelni – beszéljen akár a nyelvekről, akár fordításról, akár a zenéről. Igazi csapatjátékos volt, mindenben lehetett rá számítani a vezetői, irányítói feladatoktól kezdve a nagy alázatot és kitartást kívánó aprómunkáig.
Sok csapatból fog hiányozni. Emlékét és örökségét szeretettel őrizzük.
Lieli Pált a Bölcsészettudományi Kar és az Angol—Amerikai Intézet saját halottjának tekinti.